Telefon: +36-30/636-90-46
E-mail:info@tokajkikelet.hu

TOKAJ-HEGYALJA

Tokaj-Hegyalja történelme

varm-zemplen-192

Az első írásos feljegyzések 1072-ből származnak szőlőművelésről és borkészítésről, vagyis már a honfoglaláskor ide érkező őseink is találtak itt szőlőt.

Több szerző szerint a szőlő elterjedése azonban az olaszoknak nevezett Vallon (francia) telepeseknek köszönhető az Árpád-korban, főleg IV. Béla idejében (olaszok). Az általuk behozott szőlőfajták közül a mai napig fő szőlőfajtánk: a furmint.

XIV.-XV. század

Irtásföldek művelésbe fogásával a szőlőművelés kiterjedt a hegylábak és hegyoldalak területére.

-A Tokajban, az ott lakó telepesek által termelt bort, mint kereskedelmi árut, 1382-ben említik először.

A kereskedők érdeklődése az 1460-1526 közötti évtizedekben fokozatosan nőtt az északi piacokhoz közel termett áruk iránt

XVI. század

Ebben az időszakban vált a történelmi Magyarország legfontosabb borvidékévé, miután a török hódítók meghódították a korábban vezető helyet elfoglaló Szerémséget.

1524: Tokajban járt Paracelsus írta le Az aszúsodást, még rothadásnak nevezve. Ő ismerte fel elsőként borunk kiválóságát.  1526-ban és 1541-ben megjelent könyveiben megfogalmazta dicsérő véleményét. Ettől kezdve a tokaji jó híre elterjedt Európában.

1571. évben : első írásbeli nyoma  az „asszú szőlő bor”-nak (Hétszőlő),  de a tokaji történetével foglalkozó Szirmay Antal (1798), és Balassa Iván (1995) feltételezték, hogy a vidék első aszú borai már 1560 körül megszülettek.

1574: Említést tesznek a fürtök szétválogatásáról, a nemesebb és édesebb fürtök összegyűjtéséről.

50211_20121018_205635

XVII. század

Tokaj-Hegyalja történetének legvirágzóbb korszakának azt a csaknem fél évszázadnyi időt tarthatjuk, amíg lakói a Rákóczi-család birtokán viszonylag nyugodt körülmények között élhettek (1616-1660).

Ez volt az a korszak, amikor a tokaj-hegyaljai szőlőtermelés többé-kevésbé felvette a máig ható arculatát, elterjedtek új szőlőfajták, kialakultak azok a borféleségek, melyeket ma is ismerünk:

1641: 48 pontból álló szabályzatot alkotnak meg Hegyalján a szőlőtermelésről és a borkészítésről. A szabályzat például tiltotta, hogy a munkások szüretkor akár egy fél marék aszúszemet is haza vigyenek.

1644-ben Ez a puttonyszám szerinti készítés első ismert említése ( egy Krakkóban lakó magyar nemes hölgy 4 puttonyos aszút kért Hegyalján élő rokonaitól levelében)

Az 1700-as évekig Gál (október 10.) hetében kezdték a szüretet, majd több változtatáson keresztül Simon-Júda (október 28.) napjára tették. Errõl régi szólások is tanúskodnak:

“Akár haszon, akár kár, Simon-Júda a határ. ”

“Rég felírta Noé a Tokajhegy ormára, Hegyaljai kapás, várj Simon-Júdásra ! ”

A tokaji borok meghódították az európai úri asztalokat.

Kedvenc itala volt például I. „Nagy” Péter és II. „Nagy” Katalin orosz cárnak, Frederic II de Prusse-nek (?), Voltaire-nek, Goethe-nek és Schubertnek is.

Tokaji Borok az erdélyi fejedelmek asztalán

Rákóczi család fontos szerepet játszik abban, hogy a vidék és a bor európai szinten híressé váljon.

I. Rákóczi György (erdélyi fejedelem:1630-1648) Lorántffy Zsuzsanna feleségül vételével hozzájutott néhány hegyaljai birtokhoz is, amit gyorsan központosított. Később a Tokaji bor kereskedelmét tekintve monopolhelyzetbe került. Az ő nevéhez fűződik a bor népszerűvé tétele a régióban.

A 16. század utolsó harmada a tokaji bortermelés felvirágzásának első időszaka lett.

Tokaji Borok a lengyel udvarháznál

A lengyel piacokon jelentős igény volt édes borok iránt, s ezt a 16. század közepétől már Tokajból várták. A Krakkóban székelő lengyel királyi udvarban és általában a lengyel előkelők a század utolsó évtizedeiben szinte csak tokajit ittak, pontosabban a magyar boron tokajit értettek. A Tokaj vidéken termett édes, aszús borokat kedvelték, ennek következtében arany- és ezüstpénzük tömege áramlott hozzánk.

XVIII. század

1726: Az aszúkészítés első ma ismert leírása Paul Keler kereskedőtől származik.  A máig érvényes aszúkészítési módot törvényben III. Károly 1737. évi titkos királyi leirata szabályozta. A tokaji aszú ma is a 17. századi módszer szerint készül.

1737: született egy királyi rendelet, mely felsorolta azokat a településeket, amelyek határában a “tokaj bor” előállításához alkalmas szőlő termelhető. Ezzel megszületett a világ első zárt borvidéke. A következő települések tartoztak ide: Tálya, Golop, Rátka, Mád, Zombor, Ond, Tarcal, Keresztúr, Kisfalud, Szegi, Bénye, Vámosújfalu, Tolcsva, Liszka, Zsadány, Olaszi, Patak, Újhely, Kistoronya, Erdőhorváti és Szántó

Tokaji Borok a Versailles-i palotában

1703-ban II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem több tokaji palackot is ajándékozott XIV. Lajos francia királynak. Megkóstolván e nedűt ő mondta az azóta is méltán híres mondatot: “BOROK KIRÁLYA, KIRÁLYOK BORA”!

Tokaji Borok az orosz cárnál 

A tokaji boroknak fontos szerep jutott az I. Nagy Péter (1689–1725) és II. Rákóczi Ferenc között,

1707.szeptember 15-én, Varsóban létrejött szerződés előkészítésének és aláírásának időszakában is. Olyannyira, hogy Péter beleszeretett a tokaji nedűbe

1714-től a tokaji borok jelentős részét az orosz piac vette fel.

Anna Ivanovna (1730–1740) cárnő koronázási ünnepségén ugyancsak magyar bort ittak a meghívott vendégek. 1733 júniusában Anna Ivanovna cári ukázt bocsátott ki a tokaji Orosz Borvásárló Bizottság felállítására. A helyi hatóságok azonban nem nézték jó szemmel az oroszok tevékenységét, mert miattuk a bécsi udvar számára sem maradt mindig elegendő bor, és ez sok feszültséget okozott az évek során.

A II. Nagy Katalin cárnő halála után fia, I. Pál (1796–1801), valószínűleg emiatt 1798. január 26-án ukázával megszűntette a tokaji Borvásárló Bizottságot, amely 65 éves fennállása alatt kitűnő hegyaljai borokat importált a pétervári udvar számára.

XVIII. század végén halmozódnak a felhők Hegyalja fölött:

1798: orosz cári piac elvesztése

Az Orosz Bizottság felszámolása természetesen a tokaji bortermelőket súlyosan érintette. Ám a XVIII. század második felétől Lengyelország három felosztását (1772, 1793, 1795) követően a lengyel piac összeomlott, így arra vidékre nem szállíthattunk tovább

Tőkeerős felvevőpiacok hiányában a Hegyalja – szó szerint – a saját borába fulladt!

02-ff-110

XIX. század

1881: filoxéra vész

A XX. század

1945 márciusában, a földet (szőlő) igénylő parasztságnak kiosztották a szőlő nagybirtokokat a földreform keretében, ami a családi nagybirtokok eltűnéséhez vezetett. Ám a napszámosokból és zsellérekből lett szőlősgazdák hozzá nem értésükből fakadóan nem tudták megfelelően hasznosítani azokat.

1950-es évek: Megalakult a Tokaji Borkombinát. Részben a saját, részben pedig az őstermelőktől felvásárolt szőlőtermésből készített borokat. A kereskedelem ebben az időben centralizált volt.

1960-ban szervezett termelőszövetkezet.

A hosszú évek során a termelők a termésüket beadták a Borkombinátnak. Ebben az időben nem a minőség volt a fontos, hanem a mennyiség, hogy ki tudják elégíteni a hatalmas Szovjetunió ilyen irányú igényeit, hiszen a termés, illetve a borok 95%-át ők vették meg.

1989: szovjet piac elvesztése

Ez az esemény kényszerítette a borvidéket a szerkezet átalakításra.

1991 privatizáció kezdete, Új nagy birtokok és kisebb, családi szerkezetű vállalkozások születtek, amik igyekeznek a borvidéket a siker felé terelni. A feltételek adottak. Tokaj újra ébredezni látszik.

XXI. század

Egyszeri és megismételhetetlen volta miatt a vidék 2002-ben az Unesco-tól kultúrtáj kategóriában elnyerte a Világörökségi címet.

Tarczal mezőváros történelme

TOKAJ016-Tarczal.150

Tarcal a Zempléni hegység legdélibb peremén fekvő település

Számos szerszám bizonyítja, hogy már a honfoglalás korában is lakott volt ez a vidék. A legenda szerint a hegyet és a települést Turzulról, a honfoglalók egyik vezéréről nevezték el, ugyanis a Tokaji hegyet sok évszázadon keresztül Tarcali hegynek hívták

Anonymus híres Gesta Hungaroruma Veszprémy László fordításában így szól erről: ” Akkor Ond, Ketel, és Tarcal keresztülhaladtak egy, Bodrog folyóhoz közeli erdőn, leggyorsabb lovaikon nyargalva, mintha csak versenydíjért küzdenének, s felértek egy magas hegy csúcsára. A derék Tarcal vitéz társait megelőzve elsőként jutott fel a hegy tetejére, ezért a hegyet attól a naptól fogva mind a mai napig Tarcal hegyének hívják.”

A Tokaji bortermelés hosszú történelmének középpontjában állt a Királyudvar. A 11-dik században a Királyudvar látta el Tokaji borokkal a Magyar Királyi udvart. Tokaj aranykora alatt a 16-dik századtól a 18-dik századig a birtok borai segítették megteremteni a legendát a Tokaji borokról.

Tarcal már a 13. századtól a tokaji uradalomhoz tartozott, később Hunyadi János birtokába került, majd a Rákócziaktól Bocskai István vette át (1606). 1622-ben pedig Bethlen Gábor volt a földesúr.

varm-zemplen-176

A XV-XVII.század

Tarcal mezővárosi élete rendkívül mozgalmas volt. Főleg a török és német betörések okoztak mérhetetlen szenvedéseket a város lakóinak. A 1500-as években már saját törvénykönyvvel és urbáriummal rendelkező mezőváros a német és török betörések következtében több ízben szinte teljesen elnéptelenedett, de mindannyiszor újra népesült és épült a város. Mozgalmas, nyugtalan évek következnek számos fosztogatással, tatárok, aztán labancok és kurucok, és végül az egri törökök felgyújtották a falut.

1517: Tarcal mezővárosi rangot kapott, mivel Tokajt is megelőzve Tarcal volt a legnagyobb kiterjedésű és legnépesebb település a környező mezővárosok közül.

1620:A Thurzó család tarcali szőlőjében aszúszemeket (feketeszőlő) szüretelnek

1647:a város ismét a királyi kamara kezébe kerül

1701:„szemenszedett aszú szőlőt szedettünk közel egy hordóval”

(a mai Szőlészeti Kutató Intézet)

Király-udvar – az udvar köré szerveződő épület feltehetően az 1500-as évek végén épült, a többi épületrész az 1700-as években. A felújított épület ma is borászati célokat szolgál. A Rákóczi szabadságharc leverése után királyi birtok lett, innen kapta mai elnevezését.

tarcal_varoshaza1_nagykep

A XVIII. század

Az 1711-1848 közötti nyugalmas időszak lehetővé tette a város gazdaságának fellendülését, népességének növekedését. Virágkorát éli a szőlő- és bortermelés, mely bizonyos anyagi jólétet biztosít a városnak. Lendületesen épül újra a mezővaros, a szőlő és bor. 1707-ben II. Rákóczi Ferenc Tarcalon jár. 1748-ban Grassalkovich Antal előterjesztésére 2 korszerű szőlőtelepet létesítenek, a szőlő- és bortermelés ugyanis anyagi biztonságot teremtett.

A Terézia-kápolna 1750-ben épült, ellipszis alakú, gömbsüveg boltozatú műemlék épület (a Grassalkovich-család építtette Drese Gottfried mesterrel a Henye tetejére, Mária Terézia adományaiért hálából; később Szent Teréz tiszteletére szentelték) ;

A Rákóczi szabadságharc bukása után, város ismét a Királyi Kamara fennhatósága alá került.

Az 1711-es Szabadságharc után az Uralkodóház visszakövetelte a Királyudvart és irányította a birtokot a következő két évtizedben. Skolák jelzik ma is e kor gazdagságát.

A Rákóczi-szabadságharc előzményeként kitört felkelés Tarcalról indult el. A község építészeti emlékei nagyrészt a Rákóczi családhoz, majd a birtokok elkobzása után a Korona-uradalomhoz fűződnek.

A XIX. század :

Az orosz piac elvesztése sok kárt okozott, nyomott volt a piaci hangulat

Tarcal azonban meghatározó szerepet töltött be a borvidék szakmai életében, mivel itt működött a királyi birtokközpont és a Királyi Vincellérképző Iskola, később Tokaj Borkombinát kutató és oktatóbázisa. Bortermelése a XVIII. század végi nagy filoxéra-vész után pangott, kereskedelme alig volt, ipara gyenge volt. Ekkor gyorsult fel az a két évszázada tapasztalható folyamat, mely a szőlőket levitte az aljba és ezzel annak minőségét nagymértékben lerontotta

1857:Gróf Degenfeld Imre megalakítja a Tokaj-Hegyalja Bormívelő Egyesületet.

1873: a Degenfeld kastélyban megkezdi működését az ország harmadik Magyar Királyi Vincellérképezdéje (1873-1953). A kincstár tulajdonában lévő területeken; vagyis száz holdon gazdálkodva terjesztette a szőlészeti és borászati ismereteket

1881: filoxéra vész a szőlők 80%-át tönkre tette

Az “arany” kornak az 1848-as szabadságharc vet véget. A forradalom és a szabadság szent eszméinek védelmében Tarcal is kivette részét.

A XIX. század derekától a mezőváros fokozatosan süllyedt és a két világháború között már csak egy elmaradott, szegény falunak számított Az Első Világháborút követően a birtok (Királyudvar) volt a központja a Tokaji borok készítésének kutatásában. A Második Világháborút követően a birtok megtört és a Királyudvar kegyetlen elhanyagoltságnak indult.

1930: Tarcal lakosságának fő foglalkozását a mezőgazdaság jelentette (őstermelés). Korszakunkban a településen élénk társasági élet folyt, különböző civil szervezetek és társaságok alakultak.

1951: megalakul a Kertészeti és Szőlészeti Kutató Intézet kísérleti telepe

1950-es évek elindul a Tarcali Állami Gazdaság

1950-ben tarcali székhellyel megalakult Tokaj-hegyaljai Állami Gazdaság és a Tarcali Kutató Állomás volt hivatva a környék szőlészetének és borászatának fellendítésére. Az 1950-es évek beszolgáltatási kényszere Tarcal lakóinak is megkeserítette az életét

1956: A forradalom nem győzött, de változtatásra kényszerítette a kommunista vezetést és érezhetővé vált a településen az életszínvonal fokozatos emelkedése.

1991 óta a Tokaji Kereskedőház tulajdonában lévő területeket részben privatizálták, illetve visszaadták a régi tulajdonosoknak. Így jött létre a Degenfeld szőlőbirtok, és a mai Királyudvar. Egyre nő a családi pincészetek száma is, a bor minősége pedig fokozatosan javul, köszönhetően a szőlészettel és borászattal kapcsolatos szükséges lépések megtételének.

Szép lassan újraépül a falu arculata, valamint előbukkan a közismert tarcali dűlőkről származó borok íz világa is, hogy elvarázsoljon bennünket.

Farkas1